ページの画像
PDF
ePub

facillimum est, quem etiam inimici volunt vivere in his tantis miseriis. Ego tamen faciam, quæ præcipis. Amicis, quibus voluisti, egi gratias; et eas litteras Dexippo dedi, meque de eorum officio scripsi a te certiorem esse factum. Pisonem nostrum mirifico esse studio in nos et officio, et ego perspicio, et omnes prædicant. Dii faxint, ut tali genero mihi præsenti tecum simul et cum liberis nostris frui liceat! Nunc spes reliqua est in novis tribunis plebis et in primis quidem diebus. Nam si inveterarit, actum est. Ea re ad te statim Aristocritum misi, ut ad me continuo initia rerum et rationem totius negotii posses scribere; etsi Dexippo quoque ita imperavi, statim ut recurreret: et ad fratrem misi, ut crebro tabellarios mitteret. Nam ego eo nomine sum Dyrrachii hoc tempore, ut quam celerrime, quid agatur, audiam, et sum tuto. Civitas enim hæc semper a me defensa est. Quum inimici nostri venire dicentur, tum in Epirum ibo. Quod scribis, te, si velim, ad me venturam; ego vero, quum sciam, magnam partem istius oneris abs te sustineri, te istic esse volo. Si perficitis, quod agitis, me ad vos venire oportet: sin autem.. Sed nihil opus est, reliqua scribere. Ex primis aut summum secundis litteris tuis constituere poterimus, quid nobis faciendum sit. Tu modo ad me velim omnia diligentissime perscribas; etsi magis jam rem, quam litteras, debeo exspectare. Cura, ut valeas et ita tibi persuadeas, mihi te carius nihil esse nec umquam fuisse. Vale, mea Terentia, quam ego videre videor itaque debilitor lacrimis. Vale. Pridie kalendas Decembres.-Cicero, Familiar Letters.

[ocr errors]
[ocr errors]

FRIDAY, November 13.

Into Greek Iambics.

This I foresaw, and things have fallen out

No worse than I forewarned thee that they might. What must be must. My course hath been appointed; And I feel that within me which accords

With what I have to do. The field is fair,

And I have no perplexity or cloud

Upon my vision. Everything is clear.

And take this with thee for thy comfort too

That that man is not most in tribulation.
Who walks his own way, resolute of mind,
With answerable skill to pick his steps.

Philip Van Artevelde. By H. Taylor.

MONDAY, November 16.

Into English Prose.

Εκβάντες δ ̓ ἐπὶ θῖνα, κατὰ ζυγὰ δαῖτα πένοντο
Δειλινοί· πολλοὶ δὲ μίαν στορέσαντο χαμεύναν.
Λειμὼν γάρ σφιν ἔκειτο, μέγα στιβάδεσσιν ὄνειαρ
Ενθεν βούτομον ὀξὺ, βαθύν τ ̓ ἐτάμοντο κύπειρον.
Κᾤχεθ ̓ Ὕλας ὁ ξανθὸς ὕδωρ ἐπιδόρπιον οἰσῶν
Αὐτῷ θ' Ηρακλῆν, καὶ ἀστεμφεῖ Τελαμώνι,
Οἱ μίαν ἄμφω ἑταῖροι ἀεὶ δαίνυντο τράπεζαν,
Χάλκεον ἄγγος ἔχων· τάχα δὲ κράναν ἐνόησεν
Ἡμένῳ ἐν χώρῳ· περὶ δὲ θρύα πολλὰ πεφύκη,
Κυάνεόν τε χελιδόνιον, χλοερόν τ ̓ ἀδίαντον,
Καὶ θάλλοντα σέλινα, καὶ εἱλιτενὴς ἄγρωστις
Υδατι δ ̓ ἐν μέσῳ Νύμφαι χορὸν ἀρτίζοντο,
Νύμφαι ἀκοίμητοι, δειναὶ θεαὶ ἀγροιώταις,
Εὐνίκα καὶ Μαλίς, ἔαρ θ ̓ ὁρόωσα Νυχεία.
"Ητοι ὁ κῶρος ἐπεῖχε ποτῷ πολυχανδέα κρωσσόν,
Βάψαι ἐπειγόμενος· ταὶ δ ̓ ἐν χερὶ πᾶσαι ἔφυσαν·
Πασάων γὰρ ἔρως ἁπαλὰς φρένας ἀμφεδόνησεν
̓Αργείῳ ἐπὶ παιδί· κατήριπε δ' ἐς μέλαν ὕδωρ
Αθρόος, ὡς ὅκα πυρσὸς ἀπ ̓ οὐρανῶ ἤριπεν ἀστὴρ
Αθρόος ἐν πόντῳ· ναύταις δέ τις εἶπεν ἑταῖρος,
Κουφότερ ̓, ὦ παῖδες, ποιεῖσθ ̓ ὅπλα· πλευστικὸς οὗρος.
Νύμφαι μὲν σφετέροις ἐπὶ γούνασι κῶρον ἔχοισαι
Δακρυόεντ', ἀγανοῖσι παρεψύχοντ ̓ ἐπέεσσιν·
̓Αμφιτρυωνιάδας δὲ ταρασσόμενος περὶ παιδὶ
Ωιχετο, Μαιωτιστὶ λαβὼν εὐκαμπέα τόξα,
Καὶ ῥόπαλον, τό οἱ αἰὲν ἐχάνδανε δεξιτερὰ χείρ·
Τρὶς μὲν Ὕλαν ἄϋσεν, ὅσον βαθὺς ἤρυγε λαιμός.
Τρὶς δ ̓ ἄρ ̓ ὁ παῖς ὑπάκουσεν· ἀραιὰ δ ̓ ἵκετο φωνὰ
Εξ ὕδατος, παρεὼν δὲ μάλα σχεδὸν, εἴδετο πόῤῥω.
Ως δ ̓ ὁπόκ ἠϋγένειος ἀπόπροθι λῖς ἐσακούσας
Νεβρῶ φθεγξαμένας τὶς ἐν ὤρεσιν ὠμοφάγος λῖς,
Εξ εὐνᾶς ἔσπευσεν ἑτοιμοτάταν ἐπὶ δαῖτα·
Ηρακλέης τοιοῦτος ἐν ἀτρίπτοισιν ἀκάνθαις
Παῖδα ποθῶν δεδόνατο, πολὺν δ ̓ ἐπελάμβανε χώρον.

Theocritus.

WEDNESDAY, November 18.

Into Latin Hexameters.

Weep no more, woeful shepherds, weep no more,
For Lycidas, your sorrow is not dead,
Sunk though he be beneath the watery floor;
So sinks the day-star in the ocean-bed,
And yet anon repairs his drooping head,
And tricks his beams, and with new spangled ore
Flames in the forehead of the morning sky:
So Lycidas sunk low but mounted high,
Where other groves and other streams along,
With nectar pure his oozy locks he laves,
In the blest kingdoms meek of joy and love,
There entertain him all the saints above,
In solemn troops and sweet societies,
That sing, and singing in their glory move,
And wipe the tears for ever from his eyes.

Milton.-Lycedas.

FRIDAY, November 20.

Into English Prose.

Μόνην δ ̓ ἄν μοι δοκοῦμεν ταύτην τοῖς ἐνθάδε κειμένοις ἀποδοῦναι χάριν, εἰ τοὺς μὲν τοκέας αὐτῶν ὁμοίως ὥσπερ ἐκεῖνοι περὶ πολλοῦ ποιοίμεθα, τοὺς δὲ παῖδας οὕτως ἀσπαζοίμεθα ὥσπερ αὐτοὶ πατέρες ὄντες, ταῖς δὲ γυναιξὶν εἰ τοιούτους βοηθοὺς ἡμᾶς αὐτοὺς παρέχοιμεν, οἶ οίπερ ἐκεῖνοι ζῶντες ἦσαν. τίνας γὰρ ἂν εἰκότως μάλ λον τιμῷμεν τῶν ἐνθάδε κειμένων; τίνας δ ̓ ἂν τῶν ζώντων δικαιότερον περὶ πολλοῦ ποιοίμεθα ἢ τοὺς τούτοις προσήκοντας, οἳ τῆς μὲν τούτων ἀρετῆς τὸ ἴσον τοῖς ἄλλοις ἀπέλαυσαν, ἀποθανόντων δὲ μόνοι γνησίως τῆς δυστυχίας μετέχουσιν.

̓Αλλὰ γὰρ οὐκ οἶδ' ὅ τι δεῖ τοιαῦτα ὀλοφύρεσθαι, οὐ γὰρ ἐλανθάνομεν ἡμᾶς αὐτοὺς ἅπαξ ὄντες θνητοί· ὥστε τί δεί, ἃ πάλαι προσεδοκῶμεν πείσεσθαι, ὑπὲρ τούτων νῦν ἄχε θεσθαι, ἡ λίαν οὕτω βαρέως φέρειν ἐπὶ ταῖς τῆς φύσεως συμφοραῖς, ἐπισταμένους ὅτι ὁ θάνατος κοινὸς καὶ τοῖς χειρίστοις καὶ τοῖς βελτίστοις; οὔτε "γὰρ τοὺς πονηροὺς ὑπερορᾷ οὔτε τοὺς ἀγαθοὺς θαυμάζει, ἀλλ ̓ ἴσον ἑαυτὸν παρέχει πᾶσιν. εἰ μὲν γὰρ οἷόν τε ἦν τοῖς τοὺς ἐν τῷ

πολέμῳ κινδύνους διαφυγοῦσιν ἀθανάτους εἶναι τὸν λοιπὸν χρόνον, ἄξιον ἦν τοῖς ζῶσι τὸν ἅπαντα χρόνον πενθεῖν τοὺς τεθνεῶντας· νῦν δὲ ἥ τε φύσις καὶ νόσων ἥττων καὶ γῆρως, ὅ τε δαίμων ὁ τὴν ἡμετέραν μοῖραν εἰληχὼς ἀπαραίτητος. ὥστε προσήκει τούτους εὐδαιμονεστάτους ἡγεῖσθαι, οἵτινες ὑπὲρ μεγίστων καὶ καλλίστων κινδυνεύσαντες οὕτω τὸν βίον ἐτελεύτησαν, οὐκ ἐπιτρέψ αντες περὶ αὑτῶν τῇ τύχῃ, οὐδ ̓ ἀναμείναντες τὸν αὐτό ματον θάνατον, ἀλλ ̓ ἐκλεξάμενοι τὸν κάλλιστον. καὶ γάρ τοι ἀγήρατοι μὲν αὐτῶν αἱ μνῆμαι, ζηλωταὶ δὲ ὑπὸ πάντων ἀνθρώπων αἱ τιμαί· οἳ πενθοῦνται μὲν διὰ τὴν φύσιν ὡς θνητοί, ὑμνοῦνται δὲ ὡς ἀθάνατοι διὰ τὴν ἀρετήν. καὶ γάρ τοι θάπτονται δημοσίᾳ, καὶ ἀγῶνες τίθενται ἐπ' αὐτοῖς ρώμης και σοφίας καὶ πλούτου, ὡς ἀξίους ὄντας τοὺς ἐν τῷ πολέμῳ τετελευτηκότας ταῖς αὐταῖς τιμαῖς καὶ τοὺς ἀθανάτους τιμᾶσθαι. ἐγὼ μὲν οὖν αὐτοὺς καὶ μακαρίζω τοῦ θανάτου καὶ ζηλῶ, καὶ μόνοις τούτοις ἀνθρώπων οἶμαι κρεῖττον εἶναι γενέσθαι, οἵτινες, ἐπειδὴ θνητῶν σωμάτων ἔτυχον, ἀθάνατον μνή μην διὰ τὴν ἀρετὴν αὑτῶν κατέλιπον· ὅμως δ ̓ ἀνάγκη τοῖς ἀρχαίοις ἔθεσι χρῆσθαι, καὶ θεραπεύοντας τὸν πά τριον νόμον ὀλοφύρεσθαι τοὺς θαπτομένους.—Funeral Óration of Lysias.

MONDAY, November 23.

Into Greek Iambics.

They died like heroes; for no recreant step
Had e'er dishonoured them, no stain of fear,
No base despair, no cowardly recoil.

They had the hearts of freemen to the last,
And the free blood that bounded in their veins

Was shed for freedom with a liberal joy.

But had they guessed, or could they but have dreamed
The great examples which they died to show

Should fall so flat, should shine so fruitless here,
That men should say, " For liberty these died,
Wherefore let us be slaves," had they thought thus,
Oh, then, with what an agony of shame,

Their blushing faces buried in the dust

Had their great spirits parted hence for heaven.

C

Philip Van Artevelde.

WEDNESDAY, November 25.

Into English Prose.

At nunquam patiens pacis, longæque quietis
Armorum, ne quid fatis mutare liceret,
Adsequitur, generique premit vestigia Cæsar.
Sufficerent aliis primo tot moenia cursu
Rapta, tot oppressæ dejectis hostibus arces:
Ipsa caput mundi, bellorum maxima merces,
Roma capi facilis. Sed Cæsar in omnia præceps,
Nil actum credens, dum quid superesset agendum,
Instat atrox et adhuc, quamvis possederit omnem
Italiam, extremo sedeat quod littore Magnus,
Communem tamen esse dolet: nec rursus aperto
Vult hostes errare freto, sed molibus undas
Obstruit, et latum dejectis rupibus æquor.
Cedit in immensum cassus labor: omnia pontus
Haurit saxa vorax, montesque immiscet arenis:
Ut maris Ægæi medias si celsus in undas
Depellatur Eryx, nullæ tamen æquore rupes
Emineat, vel si convulso vertice Gaurus
Decidat in fundum penitus stagnantis Averni.
Ergo ubi nulla vado tenuit sua pondera moles.
Tunc placuit cæsis innectere vincula sylvis
Roboraque immensis late religare catenis.
Tales fama canit tumidum super æquora Xerxem
Construxisse vias, multum cum pontibus ausus
Europamque Asiæ, Sestonque admovit Abydo,
Incessitque fretum rapidi super Hellesponti,
Non Eurum Zephyrumque timens: cum vela ratesque
In medium deferret Athon. Sic ora profundi
Arctantur casu nemorum: tunc aggere multo
Surgit opus, longæque tremunt super æquora turres.

Lucan. Pharsalia.

FRIDAY, November 27.

Into Latin Elegiacs,

We wandered to the pine forest
That skirts the ocean foam,
The lightest wind was in its nest,
The tempest in its home.

« 前へ次へ »